Kettő

Prológus: Mutáns madár elkapása veszélyes feladat

2

Fordította: Vanessa

– A prédát elfogtuk, uram – mondta a csapat vezetője egyhangúan. A Büszkeséget és a gőgöt nem tolerálták ebben a szervezetben.

- Miért mondod ezt? – kérdezte a fő vezető selymes hangon.

- A faház biztosított.

– Nem, nem teljesen – mondta a vezető, aki alig volt több mint egy emberi fej csatolás által, egy mesterséges gerincoszlop és egy sor plexiüveges doboz. A biomotor kontrollálta a légáramlást és a hangszalagjai megengedték, hogy sóhajtson. – A kémény, a tetőablak.

A csapatvezető a homlokát ráncolta. – A kéményt lehetetlen megmászni – mondta a férfi, majd belépett a belső enciklopédiájába. Az áldozat fényképét a csapat vezetője képernyőjén gyorsan felpörgette a kijelzőjén. Hirtelen fontos részletre lett figyelmes a képen, és lefagyott.

A sarokban az egyik képen egy nagy pár, tollas szárnyat vett észre. A csapatvezető követte, és ránagyított a képnek erre a részére. A szárny megjelent a zsákmány hátán.

A préda fel tudott repülni!

Elszökött az egyik nyitott menekülési útvonalon.

A kis csoport főnöke elbukott.

A vezető lehunyta a szemét, küldött egy gondolatjelet a beültetett videoprocesszorával. Idejében kinyitotta a szemét, hogy meglássa a csapat vezetőjét és az elporlasztott szikrázó, pattogó csapatát. A legfőbb főnök orr-ráncolva érezte meg, hogy csak az égett hús és gépolajos szag maradt a csapatából.