Hét

Első rész: Egy másik részlet a nagy képből

7

Fordította: Vanessa

Csak néhány napja annak, hogy láttam Dr. Martinezt – más néven anyát, - de nagyon jó volt újra találkozni vele.

A féltestvérem, Ella, otthon maradt Arizónában, de anya velünk jött DC-be, a nagy találkozásra. Összeborulva álltunk sokáig anyával, majd megölelte a többieket is. Totál jelentőségteljesen köhögött a lába elé, ezért ő kapott egy ölelést.

Anya és Jeb elvittek minket egy biztonságos házba, ahol le tudtunk pihenni a találkozó előtt. Számunkra a biztonságos házban a  szavaknak annyi jelentése van, mint az óriásráknak. A házban valaha nem éreztem biztonságosnak eléggé. Talán ha a Marson lenne és több ezer mérföldről láthatnánk az érkező rakétákat.

Miután vettem egy mesés, forró zuhanyt, kaptam ruhákat és kibogoztam a hajam. Kezdett hosszabb lenni, miután levágattam New Yorkban hónapokkal ezelőtt. Megnéztem magam a tükörben, és bónuszként egy Radírozó se nézett vissza rám a saját szememmel. Ez a múltban történt néhány alkalommal, és teljesen kikészített.

Nem egy kisgyereknek néztem ki. Idősebbnek, mint egy tinédzser.

- Mit csinálsz itt? A bajuszodat gyantázod? - ordította Iggy, és az ajtón dörömbölt.

Egy rántással kinyitottam az ajtót és hátralöktem annyira, hogy megtántorodott. - Nincs bajuszom, idióta! - Iggy kuncogott, és felemelte a karját maga elé, arra az esetre, ha behúznék neki. - És tudod mit? Nincs egy éved se. Talán egy-két év. Mindig van remény.

Otthagytam a bejáratban Iggyt. Idegesen tapogatta a felső ajkát.

A nappaliban a csapat maradéka körben ültek, a látszólag kényelmetlen és természetellenesen tiszta helységben. Amint megjelentem Totál sietett oda hozzám, fényes bundával.

- Megfürdettek! - morgott.

- Bájosan nézel ki – mondtam rezzenéstelen arccal. Megsimogattam a hátát. - Mindenhol bolyhos és puha vagy. - Otthagytam amíg eldönti, hogy ez felháborító vagy hízelgő kijelentés volt.

Agyar egy elülső ablaknál állt egy függöny takarásában.

- Mi folyik kint? - kérdeztem.

Vetett rám egy pillantást, megrázta a fejét, majd hosszabban nézett rám. - Hova lett a barnaságod?

- Az csak kosz volt.

Elmosolyodott, az egyik ritka vigyora volt, mely a világ forgását egy kicsit felgyorsítja. Mintha ő nem is tudná mit csinál, odanyúlt, és megérintette a vállamon fekvő hajam. - Te úgy nézel ki. . . mint egy lány. - Zavart volt a hangja.

- Egy oka - mondtam komolyan.

- Nem, úgy értem, mint egy igazi – úgy nézett ki, mint aki nem érti magát, megrázta a fejét, és kinézett az ablakon.

Összefontam magam előtt a karom. - Mint egy igazi, mi? - Vigyázz hova lépsz, ő Agyar, gondoltam, vagy kilapít téged.

Míg habozott, Böki jött ide. - Ó, Max, jól nézel ki! - Mondta, és megcsodálta a ruháimat. - A felső nagyon dögös! Úgy nézel ki, mintha legalább tizenhat lennél.

- Köszi – motyogtam, feszengve érzem most magam. Mivel a szokásos öltözékem régi és vérfoltos pólóból és nadrágból áll, ezért feltételezem most egy kicsit máshogy nézek ki.

Rendben, Max.

A szemem villogott, amikor meghallottam a Hangot magamban. (Mármint akkor nem kell egy? Lehet venni a Targetben) Ez a találkozó nagyon fontos, tehát nem egy vicces üzleti ügy. Csak emlékezz a küldetésedre, tartsd nyitva a szemed, és hallgasd mit mondanak neked.

Igen, mint mindig, Jeb, gondoltam. Megmenteni a világot blabla, blablablabla, blabla. Elmehetsz most.

Nem Jeb vagyok, mondta a Hang.  Rosszak vagytok ebben.

Höh? gondoltam értetlenül.

Megvan neked a nagy képnek egy része, Max, mondta a hang. Nem az egész. Néha, ha nagyon biztos vagy valamiben, akkor minden amit tudsz, az rossz.

Istenem, ne kezdd újra. Sikítani akarok. Az egész életem abból állt, hogy két lépést teszek előre, és egyet hátra. Valaha is túl leszek ezen?

Haladsz, biztosított a hang. Tegyél pár lépést előre.

Csak ekkor jött be Jeb a szobába. A kezét dörzsölgette, mintha hideg lenne. - Eljött az idő gyerekek!