Öt

Első rész: Egy másik részlet a nagy képből

5

Fordította: Vanessa

A gépnek nem voltak normális  széksorai. Úgy nézett ki belül, mint egy nappali, kanapékkal és egyszerű székekkel, asztalokkal. Több Titkos Szolgálati tag volt itt, és az igazat megvallva libabőrös lettem tőlük -, noha tudtam, hogy időnként ők védték meg az elnököt. De volt valami bennük, a sima fekete öltönyükben és szemüvegükben, ami izgágává tett.

Kombinálva ezt az elkerülhetetlen és szívdobogtató klausztrofóbiámmal, a kis, körülzárt hely azt eredményezte, hogy alapvetően kész voltam foszlányokra tépni bárkit, aki épp beszélt velem.

Másfelől tudtam, hogyha bármi történne a géppel, hat repülő gyerek jól jönne ki belőle.

Körbefordultam. Angyal és Totál összegömbölyödve aludtak egy kis kanapén. Agyar és Gázos pókert játszottak fillérekkel, mint a csipsz. Iggy egy nyugágyon hallgatott zenét egy Ipodon, amit anyukám adott neki.

- Kevin Okun vagyok, a te utaskísérőd, inasod, ahogy tetszik. Szeretnél egy szódát? - Egy nagyon helyes pasi italokat tartva állt meg mellettem.

Nem bánja, ha megteszem, Kevin Okun. - Uhh, egy diétás kólát. Egy olyat, ami nincs kibontva. - Az ember nem lehet sose elég óvatos.

Átadott egy lezárt kólás dobozt, és egy pohár jeget. Böki lelkesen ült fel velem szemben. - Van Barq's? Ez egy sör. New Orleansban volt nekem, és csodálatos.

- Sajnálom, nincs Barq's-unk – mondta Kevin, a stewardunk.

- Oké – mondta csalódottan. - És egy kis Jolt?

- Rendben, de rengeteg koffein van benne – mondta.

Bökire néztem. - Igen, mert miután mindezen keresztülmentünk, a koffein bevitel miatt fogunk aggódni.

Elmosolyodott, sima, barna arca felragyogott.

Kevin letette a köztünk lévő asztalra az italt.

- Köszönöm – mondta Böki. A steward elindult a a konyhába, és Böki kinyúlt a dobozért. Amikor a lány keze még pár centire volt a doboztól, az magától elindult Böki ujjai felé, mire megragadta azt. Azonnal egymásra néztünk.

- A gép megbillent. - mondta.

- Igen, persze, - értettem egyet, - de... csak, hogy lássuk, a saját szórakoztatásunkra nézzük meg... - Elvettem tőle a dobozt, és visszatettem az asztalra. A helyén maradt.

Böki érte nyúlt.

Megmozdult felé.

Kitágult szemmel, meredten bámultunk egymásra.

- Megint megbillent.

- Hmm – mondtam. Tovább fogtam a dobozt, és egy másik irányban indult el Böki felé.

- Mágneses vagyok – suttogta félig dermedten, félig elborzadva.

- Remélem nem kezdesz el magadhoz ragasztani hűtőket és cuccokat – mondtam.

Agyar esett le mellém, és Gázos is csatlakozott hozzánk, mellette Böki összenyomva.

- Mi folyik itt? - kérdezte Agyar.

- Mágneslány vagyok – mondta Böki, már kifejezéssel utalva az új képességére.

Felvont szemöldökkel Agyar Böki karjához tartott egy fém tollat. Elengedte, majd a földre vetette magát.

Böki a homlokát ráncolta. Aztán felnyúlt a tollért, és felemelte a kezét pár centire.

Gázos egy kicsit füttyentett. - Egyfajta mágneses vagy. Menő!

- Nem, ez nem az – mondta Agyar csendesen. - Talán csak akkor vonzod a fémet, amikor akarod.

Nos. A többi a járat elsüvített mellettünk, ahogy játszottunk Böki bizarr újdonsült képességével. Amikor közel értünk DC-hez, Jeb jött át, hogy adjon nekünk egy tíz perces fejmosást. Egy pillantást vetett az arcunkra, és összehúzta a szemét.

- Mi folyik itt? - Ugyanez volt a helyzet apaszerű, nem ostoba hanggal, amit ő használt évekkel ezelőtt, amikor a Colorádó-hegységben voltunk a titkos házában. Ő készítette, pontosan azon a napon, amikor megtalálta a békákat a wécében. Teljesen tisztán emlékeztem rá, pedig olyan volt, mintha három élettel ezelőtt történt volna. Mielőtt azt mondhattam volna, hogy "semmi", Böki fakadt. - Tudom, hogy vonzom a fémet!

Jeb leült, és Böki bebizonyította.

Nem tudom, miért, tudod ezt megtenni, - mondta lassan. - de amennyire én tudom, soha nem volt ez beléd programozva. - Mindannyiunkra ránézett. - Lehetséges . . .  lehetséges, hogy talán ti is elkezdtétek a saját mutációtokat.