Tizenegy

Első rész: Egy másik részlet a nagy képből

11

Fordította: Vanessa

A RAJ FÉLREÁLLT AZ AJTÓBÓL, míg Jeb beszélt a futárral. Egy alacsony fiú piros pólóban állt kint, pizzával teli dobozokat tartva. Jeb kifizette, a fiú átadta a pizzákat, és visszasietett a kocsijához. Anya átvette a dobozokat, és Jeb becsukta, majd bezárta az ajtót. Előjöttünk a rejtekhelyünkről, mintha a Törpék és a jó boszorkányból, Glinda jött volna elő.

- Igen, igen, igen. - Lehelte Böki majdnem fel, le ugrálva. A pizza hihetetlen szaga töltötte be a szobát.

Anya az asztalra tette a dobozokat, és kinyitott egyet. - Ki kérte az extra kolbászos és gombás pizzát?

- Én – mondtam érezve a hasam korgását.

Anyukám benyúlt a dobozba, Gázos megragadta a karját. - Várj – mondta.

- Menj el a pizzától! - mondtam Gázosnak, közelebb érve. - Tiéd lehet legközelebb.

- Nem – mondta Gázos, sértettnek tűnt. - Nézd! - A pizzás dobozra mutatott, és mikor odanéztem, egy pici, kiálló vezetéket láttam, a vastag szicíliai tészta alatt.

- Keressetek fedezéket! - ordítottam, és ekkor mindannyian lebukunk.

Minden fehérben világított, majd egy hatalmas robbanás követte, gyakorlatilag kilyukadt a dobhártyám. A földön feküdtem a dívány mögött, Agyar előtt. A karjai körülöleltek, egyik karjával az arcomat takarta. Volt egy kis recsegés, majd a furcsa robbanási csendben a hangok sokkal élesebbek voltak, mint átlagosan. Az enyhén lebegő hangok azt mondták nekem, hogy néhány dolog lebeg a föld felett.

- Jól vagy? - kérdezte Agyar, de a füleim sípoltak, és úgy hangzott, mintha egy párnán keresztül beszélt volna hozzám. Bólintottam és feltápászkodtam.

- Jelentést! - mondtam, majd azonnal fulladozni kezdtem a levegőt betöltő portól. Nehézkesen köhögtem, a könnycseppek patakokként folytak végig az arcomon, és minden pillanatban nagy levegőt vettem, még több port beszívva, egyre jobban köhögve.

- Én megvagyok! - mondta Böki, kimászva az előszobából, ahova beugrott.

- Jól vagyok – mondta Iggy, habár nem láthattam. Aztán egy halom por és törmelék mozgott a padlón, és felállt, úgy nézett ki, mintha csoportosult volna. Mint egy karácsonyfa.

- Itt oké minden – mondta Gázos, és ő is köhögni kezdett.

- Mi volt ez? - kérdezte anyukám, sokkos hangon.

- Mindenki jól van? - tudakolta Jeb, lesöpörve a válláról a törmelékdarabokat.

Bámulatos módon, mindannyian jól voltunk, kivéve a kicsi karcolásokat, vágásokat és zúzódásokat. Totál úgy nézett ki, mint akit összerántottak egy készítményben a sütéshez. Ha gázos nem látja meg azt a vezetéket, mindannyian egy pizzához hasonlítanánk most: lapos és piszkos pizzára.

- De mi volt ez? - kérdezte anya újra. Teljesen kiborultnak látszott és mindenkihez odatartotta törött csontjait.

Egy üdvözlő kocsi? - mondtam, már összegyűjtve csekély számú holminkat. - Oké, mindenki. Inaljunk el, mielőtt a zsaruk mutatják meg.