Tíz

Első rész: Egy másik részlet a nagy képből

10

Fordította: Vanessa

AZNAP ESTE ÚGY DÖNTÖTTÜNK, hogy pizzát rendelünk, mint a normális emberek.

Anya egy helyi étteremből rendelt magának, és mi gyerekek mindannyian kaptunk egy saját, hatalmas pizzát. Soha nem szoktam ahhoz, hogy egy-két napnál többször tudunk enni egy alkalommal. Ez sose tartott sokáig, ezért igyekeztem kiélvezni, míg tehettem.

- Tehát ez az egész kormányzati szabályozás dolog nem fekszik nekem – mondtam, míg a kiszolgáló srác megjelenésére vártunk.

Anya rám pillantott. - Jobban érezném magam, ha védett lennél valahogy – mondta. Látod milyen anyukám van? Nem rendeli el, hogy csináljak dolgokat, nem próbál összetűzésbe kerülni velem. Ameddig nem hagyom a földön a zoknijaimat, addig aranyból vagyok.

- A protekciójuk sosem múlik el – mondta Gázos. – Megváltozik valami mássá. Egy csapdává, rémálommá, vagy kísérletté. Jól emlékszem, hogy extra ananászos pizzát rendeltem?

A csapat bólintott.

- Nem akarok iskolába menni – mondta Böki, elfordítva a figyelmét a TV műsorról. - Hacsak nem egy divat-, vagy zeneiskoláról van szó, vagy egy olyanról, ahol megtanítják hogyan legyél rocksztár. De matek minden nap? És helyesírás? Blöh.

- Nem hiszem, hogy azok az emberek komolyan tudják mit akartok – mondta Angyal elgondolkodva.

- Emlékeztek a fokhagymás kenyérre? - kérdezte Totál, megint bólintottunk mindannyian.

- De te nem veszed észre ki a hétpróbás gonosz? - kérdeztem Angyalt. Egy hat éves gondolatolvasó kapóra jöhet.

- Nem – mondta Angyal Totál hátát simogatva. - Érezhetek zavart és titkokat, de nem őrült tudósok dolgait.

- Valami új és különbség – mondta Iggy.

- Valaki kér limonádé újratöltést? - kérdezte Jeb, a dobozt kitartva.

- Én kérek. - Gázos átnyújtott egy poharat. - A kék az enyém – mondta Iggy.

Gázos nekilökte a kéket, akkor felnézett míg mind ráébredtünk, hogy senki nem említette Iggynek a bögrék színeit.

Iggy felkapta a poharát és ivott, nem mintha észrevett volna valami furcsát.

- Melyik kék bögre, Iggy? - kérdeztem okkal. - Világos vagy sötét.

- Világos – mondta.

Mindannyian csendesek voltunk és ekkor Iggy megmerevedett. - Huh. Elmondtátok nekem milyen színű a bögrém?

- Dehogy – mondtam halkan.

Az asztalt bámulta, megrázta a fejét. - Még mindig nem látok semmit. Nincs kép. Semmi. - Kinyújtotta a kezét, lassan mozgatva, egészen addig, míg el nem érte a csészéjét.

Gázos meglökött egy másikat. - Ez milyen?

Iggy ráhelyezte a kezét, majd rázárta a kezét. - Sárga?

- Igen – mondta Agyar. - Milyen ez itt? - Lerakta a a pizza menüt Iggy kezébe. - Milyen színű?

- Zöld? - kérdezte Iggy. - Zöldnek érződik.

Senki nem szólalt meg, míg megemésztettük ezt az új fejlődést. Emlékeztem mit mondott Jeb arról, hogy esetleg új erőre teszünk szert, ami nem volt betervezve. Böki úgy látszott ugyanarra gondol, mint én. Félénken kinyúlt a karja, és mikor egy kicsit közelebb ért, megragadta a villát.

- Van köztetek, aki játszott mérgező szemétben srácok? - kérdezte Agyar komolyan, csípőre tett kézzel.

Böki kuncogott. - Nem.

- Megharapott valakit már radioaktív pók? - Agyar folytatta. - Csapott valakibe villám? Ivott valamelyikőtök szuper-katona szérumot?

- Nem, nem, nem – mondta Iggy. Keresve nyúlt az asztal közelébe valamiért, és a keze Totál landolt.

- Fekete vagy.

- Jobban kedvelem a tépőfogú amerikait – mondta Totál. - Mióta közeledik a pite? Éhen halok.

- Mi van velem? - kérdezte Böki, Iggy kezét az arcára téve.

Elmosolyodott. - Olyan vagy, mint a csoki-tej-kávé színe együtt. - mondta csodálatban.

- Mint a mokka kávé – mondta Gázos.

Menj tovább. Iggynek van egy új, nem várt ügyessége, épp úgy mint Bökinek. Szeretnénk mindannyian fejleszteni őket? Biztosan semmi több nem történhetett Angyallal – gyönyörű, már túlságosan betöltött.

A többieknek közülünk várniuk kell.

Majd a kapucsengő megszólalt, és mindannyian felugrottunk. Vacsora!